A tanítás számomra nem a klasszikus értelemben vett munkám, hanem büszkén mondhatom, hogy a hivatásom. Egyszerűen szeretek itt lenni az iskolában, szeretek ide jönni. Gyakran érzem azt, hogy még több időt kellene a diákjainkkal tölteni kötetlenül, különböző programokon. Ettől válik sokkal közelebbivé, emberibbé a tanár-diák kapcsolat, illetve sokkal motiváltabbá válnak a gyerekek. Azt tartom szem előtt, hogy minél többet tudjak adni a személyiségemből. Elsődleges szempont számomra a türelem és a felmerülő problémák mindenki számára megnyugtató kezelése.
Jó kedvű, vidám tanár vagyok, nem szeretem, ha feszültség van körülöttem. Imádok osztályfőnök lenni! Csapatjátékosnak tartom magamat, de soha nem szeretem az előtérbe tolni magamat, inkább a háttérben dolgozom. Sokat tanulok mások példájából, alapvetően segítem mások munkáját, haladását. Néha úgy érzem, hogy a lehetetlent is igyekszem megoldani, akkora a segítő szándék bennem. Fontos nekem, hogy pont akkora szabadságot kapok a munkám során, hogy az kreativitásra ösztönöz. Az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a munkámban a tervszerűség, és folyamatosan használom az önreflexiót is. Ennek köszönhetően sokkal magabiztosabbá váltam.
Ami végtelenül zavar, az az, ha valakiben nincs meg a másokért való felelősség szikrája sem, legyen az akár diák, akár tanár. Nagyon érzékeny vagyok az igazságtalanságra is, akár velem, akár mással történik.